Könyvek
Budapest: SZAK, 488p. 2014. ISBN: 9789639863378
A kiadó oldala
Ismertetések, recenziók
A könyv előszava
1991-ben, a szegedi Hungarológiai Kongresszuson tudtam meg, hogy amivel én mindig foglalkozni akartam, azt úgy hívják, hogy szociolingvisztika. Nem valamelyik előadásból tudtam meg – Kelet-Európában élünk, Hrabal és Menzel világában –, hanem az orosz laktanya ütött-kopott udvarán. A kongresszus megnyitóját ugyanis az egyetem által frissen beszerzett egykori szovjet komplexum egyik düledező betonblokkjában tartották, és a fullasztó hőség meg az unalmas beszédek elől jópáran kimenekültünk, és beszélgetésekbe kezdtünk. Akkor tettem szert erre az egész életemet meghatározó információra.

Hozzájuthattam volna két-három évvel korábban is, még egyetemistaként, már csak azért is, mert nyelvtörténésznek készülve elég sokat morfondíroztam azon, hogy a nyelvtörténeti folyamatokat jobban értenénk, ha többet foglalkoznánk a szemünk előtt zajló nyelvi változásokkal. Kérdezgettem, nem tudnak-e nekem ilyesmivel foglalkozó szakirodalmat adni – de nem tudtak. Arra végképp nem gyanakodhattam, hogy amit keresek, az a szociolingvisztika, mert ezen a címen akkoriban nekünk a leghagyományosabb nyelvjáráskutatást tanították. Nem is nagyon szeretem a szociolingvisztika kifejezést azóta se, le is cseréltem társasnyelvészetre, amint lehetett.

A megvilágosító laktanyaudvari jelenet után (kertnek túlzás lenne nevezni) azonnal „vettem és olvastam”, amit csak lehetett, és sokat lehetett, mert a társasnyelvészet akkor már negyedszázadnyi szakirodalmat alkotott. És ez az elmerülés olyan intellektuális gyönyör volt, mint a jó szépirodalom, mert a nyelv világának számomra legrejtélyesebb titkáról szólt, arról, hogy miért és hogyan változik a nyelv (ez visz tovább oda is, hogy hogyan alakult ki egyáltalán). Minél több társasnyelvészetet olvastam, annál biztosabb lettem benne, hogy ez a legvarázslatosabb nyelvészet – ez továbbra is így van. Az emberi gondolkodás és viselkedés alapvető egyezései és kulturális sokfélesége bontakozik ki előttünk, nyelvek és kultúrák születését, egymásra hatását, átalakulását, eltűnését látjuk. Együtt van benne a teljes kavalkád a neuronoktól az elme működésén át a kultúráig és a nagy társadalmi folyamatokig, és mindez állandó mozgásban – már-már olyan, mint egy kisgyereknek az a bizonyos Izé életem első moziban látott filmjében, a Hahó, a tenger!-ben: az Izé forog, színes, csillog, tükröz, és benne van „a Nap, a Hold, a csillagok, a Tavasz, a Nyár, a Tél, az Ősz és az Őz..., és Rend van benne, rend”. A valódi nyelv kaotikusnak tűnő valódi világában is minden benne van, ami az ember világában benne van, és rend is van benne, csak szerencsére izgalmasan bonyolult rend. Vagy inkább rendek.

Ezeknek a nyelvben megmutatkozó rendeknek a megértése a társasnyelvészet célja. Hogy a nyelv, az emberi viselkedés alapvető – bár nem elsődleges – megnyilvánulási formája mit mond el nekünk az emberről: gondolkodásáról, kultúráiról, társadalmairól. Ha ezt megértjük, akkor érthetjük meg azt is, miért és hogyan változik a nyelv, és ha aztán megfigyeljük, éppen miért, és éppen hogyan változik nyelv, abból föltárhatjuk, merre tart éppen a gondolkodás, a kultúra, a társadalom.

Ez a könyv elsősorban a társasnyelvészet szemléletét akarja bemutatni: nem az a célja, hogy helyettesítse a társasnyelvészet szakirodalmának olvasását, hanem hogy kedvet csináljon hozzá. Tizenöt fejezete van, hogy igazodjon a szemeszterek hosszához, és úgy épül föl, hogy az egyetemisták jól hasznosíthassák – de nem akar jól jegyzetelhető tankönyv lenni, sem lexikális ismereteket listázó telefonkönyv, nem ad katonásan hierarchizált taxonómiadobozokat sem, mert nem akarja megfosztani az olvasót a gondolkodás élményétől. Azt szeretné megmutatni, hogy a nyelv a legérdekesebb dolog a világon, és hogy a nyelvészet, minden iskolai rutin ellenére, nem azonos a szaggatott meg hullámos aláhúzgálással, és nem is föltétlenül gyomorgörcskeltő mumus vagy dögunalmas kásahegy-lapátolás.

De nemcsak egyetemistáknak készült ez a könyv, hanem mindazoknak, akik nyitottak annak a rejtett világnak a fölfedezésére, amely csak a nyelvből tárul föl, és akik szeretnék megismerni az általuk is naponta használt, nélkülözhetetlen, és rendkívül kifinomult jelzőrendszer legérdekesebb tulajdonságait – ezekről az iskolában keveset vagy egyáltalán nem tanulunk. Idősebbeknek és fiatalabbaknak szól, felnőtteknek, egyetemistáknak és középiskolásoknak egyaránt, és nem kell hozzá semmilyen nyelvészeti előképzettség.

Azt, hogy a szociolingvisztika valami egészen mást jelent, mint amit nekünk állítottak róla, Kontra Miklóstól hallottam, mikor a néhai szovjet uralom „leendő magyar Cambridge”-nek álmodott betontörmelékein ücsörögve beszélgettünk. Lényegében attól a pillanattól kezdve segítette, szakirodalommal, tanácsokkal, beszélgetésekkel, vitákkal, közös kutatásokkal, hogy megismerhessem ezt a lenyűgöző világot. Nélküle egészen biztosan nem született volna meg ez a könyv – mindenekelőtt neki kell köszönetet mondanom érte.

Megtisztelő volt, hogy a társasnyelvészet kiválóságai, Dennis Preston és Jack Chambers már pályám elején biztattak, s külön köszönettel tartozom Peter Trudgillnak támogatásán kívül barátságáért is.

S minthogy a nyelv vibrálóan sokszínű, és sok határterülettel kell legalább nagyvonalakban megismerkedni, hogy megértsük a kapcsolatait, számos kiváló tudóst ismerhettem meg a társasnyelvészet révén. Köszönettel tartozom Kampis Györgynek, Nyíri Kristófnak, Pléh Csabának és Bezeczky Gábornak az inspiráló beszélgetésekért, s mindazért, amit a közös munkában tanultam tőlük.

Csernicskó István a sok közös élmény, szakmai beszélgetés és jó barátság után most lektornak is a legjobbnak bizonyult – köszönöm gondos és villámgyors munkáját, javaslatait. Zsadon Béla pedig a legjobb előolvasónak – neki is köszönettel tartozom. Köszönöm Nemes Zoltánnak, hogy épp olyan a borító, amilyennek elképzeltük, és köszönöm Kis Ádámnak kiadói bizalmát, szerkesztői munkáját, és türelmét, amely majdnem olyan határtalan, mint a nyelv...

Az olvasás megkönnyítése kedvéért szövegdobozokat helyeztünk el a könyvben: ezekben azokról a személyekről olvashatunk, illetve azokat a kifejezéseket értelmezzük röviden, akiket/amelyeket nem föltétlenül ismer minden olvasó – biztosan lesznek, akik számára talán némelyik név, fogalom esetében meglepő, hogy magyarázatot igényel, de a legifjabbak közül nem mindenki tudja, ki volt például Gorcsev Iván. A szövegdobozban bemutatott neveket és fogalmakat a főszövegben kiskapitális szedés jelzi (ez a fogalmi metaforák megszokott jelzése is, ezért voltunk kénytelenek az utóbbiakat másképp, idézőjelekkel jelölni). A társasnyelvészet alapfogalmait félkövérrel szedtük, ezek kifejtése egy-egy fejezetben olvasható, de a könyv végén ábécérendbe szerkesztett fogalomtárban is megtalálhatók, hogy más fejezeteket olvasva is könnyen ki lehessen keresni őket, ha szükséges. Akinek kedve van, tesztelheti magát, hogyan sikerül megoldania egyszerűbb társasnyelvészeti feladatokat – ezek itt olvashatók, vagy a kiadó oldaláról lehet letölteni őket.

Tartalomjegyzék
Bevezetés 12

1. fejezet Kuruzslók, sámánok, nyelvészkedők – és nyelvészek 16

  • Mire jó a nyelvészet?  16
  • A homogenitás dogmája  18
  • A heterogenitás tisztelete  21
  • Leírás – nem előírás  25
  • Nyelvművelő Akadémia?  29
  • Tudomány – nem illemtan  33
  • Nyelvi mítoszok és népi nyelvészek  35

2. fejezet: Határtalan nyelv  41

  • Egyáltalán: mi a nyelv?  43
  • Tanuljunk meg felejteni  47
  • A nyelvjárások  50
  • Édes anyanyelv és édesanya- nyelv  57

3. fejezet: Start a negyedikről  66

  • Hol a cipőosztály?  67
  • Mi az a kvantitatív szociolingvisztika?  71
  • Nemlétező szociolektusok és létező változók  72

4. fejezet: Az ember maga a stílus  79

  • Hogy kell udvariasnak lenni?  81
  • A karónyeléstől a rongylábságig  86
  • Mondhatta volna szebben, kis lovag?  88
  • Minek nevezzelek – vagy nevezzem?  91
  • Tartományok és szóhullák  94

5. fejezet: Kettő az egyben  97

  • Újkori görög tragédia 98
  • Mi az a diglosszia?  103
  • Ami nem diglosszia  107

6. fejezet: A változatosság laboratóriuma  112

  • Ki kétnyelvű?  115
  • Interferencia? Kölcsönzés?  118
  • Szavakon túl, nyelvcserén innen  126

7. fejezet: Nyelvészeti hungarikumok nyugatról és keletről  134

  • Mi a nyelvcsere?  135
  • Nyelvcsere a nyugati végeken  138
  • Nyelvcsere a keleti végeken  143
  • Az anyanyelv nyomai a nyelvcsere után  155

8. fejezet: Egzotikum rulez  159

  • Jamaicai beszéd  161
  • Lingua franca nyelvek  163
  • Pidzsin nyelvek – és pidzsinnek nevezett kreolok  165
  • A bioprogram - hipotézis  170
  • Pidzsin – kreol-életciklus, posztkreol kontinuum  174
  • A kreol nem pidzsin – és nem is volt az  178

9. fejezet: Ahány ember, annyi nyelv  181

  • Idiolektus idiolektus hátán 181
  • Kiküszöbölhetetlen változatosság  184
  • Miért jó a hálózatos működés?  186
  • A hálózatos elme hálózatos nyelve  189
  • Prototípus és családi hasonlóság  194
  • Hogyan értjük meg egymást?  198

10. fejezet : Szólok, s ez megmondja, ki vagyok  201

  • Kányádi és a suksükölés  201
  • Mitől nem privát a nyelv?  203
  • Nyelv és identitásjelzés  206
  • Sztereotípia, marker, indikátor  211
  • Nyílt és rejtett presztízs  212
  • Mindennapi kötelékeink  215
  • Menők, balhésok és ügyintézők  219
  • Kódváltás, kódváltogatás  222
  • Újra az identitás  226

11. fejezet: Természeténél fogva folyamatos átalakulás  230

  • MV és a nyelvészeti világhír  231
  • A világítótorony diftongusai .232
  • A saussure-iánus zátony  234
  • Kettős beágyazottság és aktuáció  237
  • Evolúciós nyelvészetek  238
  • Látszólagos és valóságos idő  245
  • S- vonal, fölismert és rejtett változás  248
  • „Természetes” változások  251
  • Miért nem egyformák a nyelvek?  255
  • Egyszerűsödés, komplikálódás, koinéizáció  258
  • Folyamatos átalakulás  262

12. fejezet: Tüzek és vizek  265

  • Nyelv és gondolkodás  266
  • Ikonikus, indexikus, szimbolikus  270
  • Jelentések és viszonyok  272
  • A nagy triász  273
  • Nyelvi relativizmus  275
  • Hány színű a szivárvány?  277
  • Kevés az eszkimó, sok a hónév  280
  • Nekem jobbra, neked keletre  283
  • A magyar észjárás  287
  • Metaforák mindenfelé  296
  • Íme az ember  299
  • Fog-almaink  301

13. fejezet: A nyelv ereje  304

  • Politikai csűrcsavar  305
  • Semmi nincs szó szerint  308
  • Ami a sorok között van  310
  • Miről beszélünk?  314
  • Mindennapi sémáink  320
  • Bekeretezve  323
  • Nyelv és hatalom  326
  • Lehet - e a nyelv szexista?  329
  • Píszíség: egyenlőségteremtés vagy tabugyártás?  339

14. fejezet: Nyelvmérnökösködés, nyelvjogászkodás  344

  • Nyelvmérnökség  345
  • Akadémiai nyelvészkedés  350
  • Politikusi nyelvészkedés  352
  • Minek nevezzelek?  356
  • Nyelvpolitizálás  360
  • Nyelvművelés – nyelvtervezés?  366
  • Nyelvi (emberi) jogok  368
  • A norvég csoda  374
  • Nyelvpiaci árfolyamok  378
  • Veszélyben v an-e a magyar nyelv?  385

15. fejezet: Intézményes nyelvirtás  388

  • Mi az a nyelvművelés?  389
  • Mi a „nyelvhelyességi hiba”?  392
  • A diszkriminálógépezet  398
  • Hányan tudnak magyarul?  407
  • Miért kell javítani?  409
  • Terepruhában  412
  • A politika szolgálólánya  413
  • Stockholm-szindróma  417
  • A nyelvjárások tömeggyilkosa  419
  • Az előíró szemlélet beágyazottsága  422
  • És mégis van remény  430

Fogalomtár  433

Ki kicsoda? Mi micsoda?  448

Fölhasznált alapirodalom  471

 

kapcsolat
SZTE BTK, 6722 Szeged, Egyetem u. 2.

sandork@hung.u-szeged.hu
altdh@primus.arts.u-szeged.hu