Kutatás

Kutatásaim fő hangsúlya egyrészt a nyelvi változások elmélete (evolúciós nyelvészet a weinreichi értelemben), ebben kiemelten a nyelv és az identitás kapcsolata, másrészt a székely írás használattörténete, művelődéstörténeti vonatkozásai, egykori és mai identitásjelző szerepe.

Kutatási területeim látszólag talán távol állnak egymástól, valójában azonban egységbe foglalja őket az a tudomány- és nyelvfilozófiai keret, amelyben kutatásaimat végzem. Az általam követett megközelítés a nyelvet a kultúrától és az ember társas mivoltától függetleníthetetlen viselkedési módnak tekinti, a nyelvet olyan forrásként kezeli, amely alkalmas a kultúra rejtett, más vizsgálódási módok számára elérhetetlen aspektusainak föltárására. Ennek a szemléletnek a következménye, hogy kutatásaim az emberi kultúra különböző – általános vagy specifikus – megnyilvánulásaira összpontosulnak, központban a nyelvvel. A kulturális hagyományozódás többszálú, különböző elemeket összefonó, máskor szétválasztó, újraértelmező és folytonos természetéből következik, hogy a múlt és a jelen vizsgálata is elsősorban az alkalmazott módszertani eszközöket illetően különül el, de a kettő között nincs törés. Az, hogy a nyelvet az emberi viselkedés egyik aspektusaként értelmezem, nem kérdőjelezi meg a nyelvészet mint önálló diszciplína létjogosultságát, s nem kérdőjelezi meg a nyelv vizsgálatában alkalmazott ismeretek és módszerek specifikus mivoltát sem – ellenkezőleg, éppen ezeket használja annak érdekében, hogy más eszközökkel megközelíthetetlen összefüggéseket tárjon föl.

Kutatásaimat tehát a társas szemléletű evolúciós nyelvészet antropológiai és kognitív szempontokkal kiegészített elméleti keretében végzem – ennek elsődleges kérdése, hogy hogyan és miért változik a nyelv, milyen társas (társadalmi, kulturális humánetológiai), pszichés és a szűk nyelvi rendszeren belüli tényezők együtthatása befolyásolja a nyelvi változásokat, s hogyan illeszthető a nyelv kialakulása és jelenleg is megfigyelhető változása az evolúció folyamatába. Ezen belül kiemelt szerepet kap a nyelv társas funkcióinak és a fogalmi jelentések közlésének egymáshoz való viszonya, arányaik és kölcsönhatásaik (a társalgáselemzésnek azokkal az irányzataival összhangban, amelyek a jelentést dinamikusnak és emergensnek értelmezik), valamint a jelentés egyéni, „szorosan” vett nyelvi, pragmatikai és kulturális rétegződése.

Az elméleti vizsgálódásokkal együtt – minthogy maga az elmélet is empirikus kutatási eredményeken alapul – nyelvszociológiai kutatásokat is végzek. Ezek közül a legtöbb a nyelv és a hatalom viszonyával foglalkozik. Ilyen a nyelvi diszkrimináció eredetének, biológiai és társadalmi beágyazottságának, a magyar nyelvművelés ideológiai változásainak, jellemzőinek elemzése. Ehhez a témakörhöz kapcsolódnak a moldvai csángók nyelvi jogaival, asszimilációjuk történetével, a katolikus egyháznak a csángók elrománosításában játszott szerepével és a csángó nyelvtervezés lehetőségeivel foglalkozó írásaim. A nyelv, kultúra, társadalom, hatalommegosztás új módozataival kapcsolatban a hálózottság lehetséges társadalmi hatásait elsősorban a mobilfónia terjedésének társadalmi hatásain, valamint a 21. századi kommunikációs technika kommunikációra gyakorolt hatásain keresztül vizsgáltam.

Művelődéstörténeti kutatásaim középpontjában a székely írás áll: az írás emlékei, használatának története, identitásjelző szerepének változásai, eredete, kapcsolatai más, elsősorban a nyugati törökség egykori területein fennmaradt írásokkal. A téma szorosan összekapcsolódik művelődéstörténeti kutatásaim másik ágával, a magyar hunhagyomány kialakulásának, művelődéstörténeti beágyazottságának elemzésével, illetve a székely írás modern kultuszának tanulmányozásával.

 

 

 

kapcsolat
SZTE BTK, 6722 Szeged, Egyetem u. 2.

sandork@hung.u-szeged.hu
altdh@primus.arts.u-szeged.hu