Kutatás

A különféle (csoport-, etnikai, nemzeti) identitások kutatásában lényegében összeér az a két kutatási terület, amelyik kívülről talán távolinak látszik: az evolucionista–kognitív társasnyelvészet (beleértve ennek történeti alkalmazását), illetve a székely írás művelődéstörténeti és mai szerepének vizsgálata.

A társasnyelvészet empirikus adatai, a nyelvi viselkedés ma tapasztalható, általános érvényűnek látszó jellemzői és a nyelv kialakulását, előzményeit vizsgáló kutatások jelentős vonulatának eredményei azt látszanak valószínűsíteni, hogy a nyelv a társas kapcsolattartásra evolvádott. Érthető tehát, ha társasnyelvészeti kutatások – beleértve a nyelvi változások kvantitatív megközelítésű vizsgálatai közül már a legelsőket is – mindig érintik a nyelv identitásjelző szerepét is.

Másrészt a székely írás vizsgálata során azt tapasztaltam, hogy ennek az írásnak ma ismert teljes története során lényegében csak identitásjelző funkciója volt. A székely írás identitásjelző szerepének alakulásától elválaszthatatlan a magyar hunhagyomány kialakulása és beépülése először a nemesi–köznemesi, aztán a népi s végül a kanonizált nemzeti identitástudatba. A székely írást először a huntörténet megalkotója, Kézai Simon említette, Székelyföldön kívüli kultusza pedig Mátyás idején kezdődött, nem függetlenül attól, hogy Mátyás „második Attilának” neveztette magát. A székely írást egészen a 19. századig a hun származás bizonyítékának tartották (2011a, 2011c, 2011e, 2012c, 2012e, 2012f, 2013b, 2013c, 2013d, 2014a, 2014e, 2017a).

Ezért volt szükséges a székely írás művelődéstörténeti szerepének megértéséhez a hunhagyomány történetével is foglalkozni: ez a 13. század végétől fokozatosan vált a magyar identitástudat részévé. Először a királyi család, illetve a köznemesség körében, erre ráerősített Mátyásnak a hun rokonságot politikai célokra használó stratégiája, illetve Werbőczy Tripartituma. A reneszánsz idejétől kezdve a formálódó tudományosság is a hunok utódnépének tartotta a magyart, egészen a 19. század közepéig. Akkor ez megváltozott, de addigra a hunhagyomány szervesen beépült a reformkorban kialakult új nemzeti identitásba, másrészt a művészet közkedvelt témájává vált. Ez utóbbi szerepében különösen megerősödött a millennium idején és az azt követő évtizedekben – művészi témaként azok is kedvelték, akik egyébként elfogadták a magyar nyelv finnugor (uráli) eredetét. A hunhagyomány ma is része az általános iskolai tananyagnak, és emellett művészeti beágyazottsága az oka, hogy a hunhagyományt nem lehet „törölni” a magyar közgondolkodásból. A másik ok az, hogy a nemzettudatnak része a fiktív közös eredettudat, és a magyarságnak a hunhagyomány mellett nincs „alternatív” eredetmondája (2011a, 2011c, 2011g, 2012c, 2012d, 2012e, 2013b, 2014a, 2014e).

A székely írás modern kultuszának föltérképezése, megértése, gyakorlatainak leírása, e gyakorlatok egymáshoz való viszonyának és történeti előzményeinek föltárása a 21. századi, modern identitásformák leírásához visz közelebb, a nemzettudat átalakulásainak vizsgálatához, a csoporttudatok – véleményem szerint etológiai szükségletből fakadó – megerősödéséhez egy olyan időszakban, amikor a csoportok egy csoportok fölöttinek képzelt – vagy valóságosan az – ideológia és napi rutin (ez lehet a globalizáció, de akár az európaiság is) fenyegetésében érzik saját kultúrájukat.

Könyvek
  • Nyelvrokonság és hunhagyomány. Budapest: Typotex. 470p.
Tanulmányok
  • A velünk élő turanizmus. Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! A magyar turanizmus története. Budapest: Jaffa, 2016. Regio 25/2, 210–222. 2017.
  • Európai magyarság. In: Kántor L. (szerk.), Párbeszéd nemzetről, nemzetköziségről, 151–177. 2012.
  • Discourses on discourses: can we understand each other? In: L. Peti and V. Tánczos (eds.), Language Use, Attitudes, Strategies. Linguistic Identity and Ethnicity in the Moldavian Csángó Villages, 139–167. Cluj-Napoca: The Romanian Institute for Research on National Minorities. 2012.
Előadások
  • Versions of public history representing group identities: Fight for being the masternarrative. The (Web)sites of memory: Cultural heritage in the digital age. Debrecen, 2015. május 29.
  • A székely írás mint hatalmi jelkép – interpretációk egy témára. A hatalom jelei, képei és terei. Szeged, 2015. november 6.
  • A székely írás modern kultuszai és ezek percepciói – hipotézisek és kutatási terv. A székely írás modern kultuszai és ezek percepciói. Szeged, 2015. december 11.
  • A little knowledge is a dangerous thing. Interpretations of the contemporary usage of the Székely script. 5th International Conference of Critical Approaches to Discourse Analysis across Disciplines (CADAAD). Budapest, 2014. szeptember 3.
  • Miért nem vált a székely írás a nemzeti történelem részévé? A nemzet szolgálatában. MTA BTK, Budapest, 2014. december 2.
  • A nemzetet kisajátítani nem kell félnetek. A nemzetfogalom jelentésszintjei. Szabad Egyetem. Szeged, 2013. január 4.
  • Hunok, törökök, magyarok. Debreceni Tudományegyetem, BTK, Társas–Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport. Debrecen, 2012. április 16.
  • Rénszarvas vagy csodaszarvas? A Reguly Antal Társaság közgyűlése, MTA NYTI. 2012. április 20.
  • Nyelvrokonság és hunhagyomány. Az MTA Szegedi Bizottsága, 2012. május 8.
  • A hunok múltja, jelene és jövője. Szeged, SZTE, 2011. május 5.
  • Egy szimbólum identitásjelző szerepének változásai. Az identitás szemiotikája. Szeged, 2011. május 6.
  • Linguistic relatedness and the Hun tradition. Universität Wien, Institut für europäische und vergleichende Sprach- und Literaturwissenschaft. 2011. november 29.
Tudománynépszerűsítés
Projektek
Konferenciaszervezés
  • A székely írás modern kultuszai és ezek percepciói. Szeged, 2015. december 11.
kapcsolat
SZTE BTK, 6722 Szeged, Egyetem u. 2.

sandork@hung.u-szeged.hu
altdh@primus.arts.u-szeged.hu