Kutatás

Szűkebb értelmezésben az evolúciós nyelvészet kifejezetten a nyelv evolúciójára, illetve változásának elméleti vonatkozásaira fókuszál, s az elsőben sokszor nem érvényesül a nyelv társas szemlélete. A társasnyelvészeti kutatások összessége viszont tartalmazhat olyan kutatásokat, amelyekben az evolúciós keret, illetve a kognitív szempont nem kap megfelelő hangsúlyt.

Az evolúciós nyelvészet és a társasnyelvészet értelmezésemben azonban elválaszthatatlan egymástól: a weinreichi értelemben vett evolúciós nyelvészet induktív elméleti keret, tehát ugyan a társasnyelvészet elméleti keretéül szolgál, de annak empirikus adatain nyugszik (ezért a következőkben fölsoroltak a Társasnyelvészet címszó alatt is elmondhatók). E szemlélet alapján végzett kutatásaim szerint:

  1. A nyelv teljes értelmezése magában foglalja a verbális (al)rendszeren kívül a kommunikáció nem tárgyi szimbólumokban megjelenő nonverbális elemeit (gesztusok, mimika, mozgás, testtávolság kijelölése – a beszélt nyelv vizsgálatának értelemszerűen része minden hangzó elem, a hangsúly, hangerő, beszédtempó, szünet stb.). (2001f, 2004d)
  2. A társas jelentések nem mellékes és kiegészítő részei a nyelvnek, hanem a nyelv lényegéhez tartoznak. Úgy tűnik, a nyelv elsődleges funkciója a társas kapcsolatok kiépítése és szabályozása, s nem az ismeretközlés (a „gondolatok közlése”) – ez utóbbi a mai emberi nyelvek vokális kommunikációját illetően inkább exaptációnak tűnik, s talán a fogalmi jelentéseket közlő mimetikus kommunikáció beolvadásaként magyarázható. (2001f, 2002p, 2008d)
  3. A változatosság adaptív: a kultúrák és velük együtt a nyelvhasználati módok sokfélesége a csoportok elkülönülését szimbolizálja és szolgálja, azaz az identitás kifejezésének fontos eszköze. A csoporton belüli változatosság (stílusváltozatosság, udvariasság) hierarchiajelzésként a csoport belső viszonyait stabilizálja a belső agresszió csökkentése által. Azaz a nyelvi változatosság különféle módjai, amelyek segítségével a csoport tagjai a más csoportoktól való elkülönülést, illetve a csoporton belüli rangsort jelzik, egyaránt a csoportkohéziót erősítik, s így jelentős szerepük van a csoportszelekció működésének biztosításában. (2000i, 2000k, 2003g, 2012g, 2013a)
  4. A jelentések interpretációs sokfélesége nem hiba, hanem a nyelvet létrehozó eszköz, az agy működésének szükségszerű következménye. A jelentés dinamikus és emergens, egy adott helyzetben alakul ki, és a körülményekhez idomulva folytonosan módosul. A kontextusnak megfelelően formálódó jelentés tartalmazza a beszélő személyes élettapasztalatait, attitűdjeit, a hagyományrepertoárjában létrehozható kulturális értelmezési lehetőségeket, pozícióját, az adott helyzetben releváns identitását, a hallgatóhoz vagy hallgatókhoz kifejezni szándékozott viszonyát. Ez utóbbi forrása azoknak az interpretációknak az összessége, amelyek az ismeretség fokára, az alkalomra, színhelyre, a feltételezett kulturális előismeretekre és a közös élményeken nyugvó előismeretekre vonatkoznak. A beszélő viselkedését az irányítja, hogyan viszonyul ahhoz az interpretációegyütteshez, amellyel ezeket a viszonyokat értelmezi, s hogy milyen szándékokat akar megvalósítani kommunikációjával. A kommunikáció folyamatát később az alakítja, hogy a beszélő hogyan interpretálja ugyanezeket a tényezőket, ez alapján milyen elvárásokat támaszt a beszédpartnerrel és a kommunikáció folyamatával szemben, s hogyan viszonyul a beszélő általa értelmezett szándékához. Ez a jelentésmodell leginkább Bahtyin párbeszéd-elméletét és Fish olvasóközpontú hermenutikáját támasztja alá. (2008g, 2010a)
  5. A teljes értelemben vett nyelv a kultúra leghatékonyabb, de természetesen nem egyetlen átörökítő és fenntartó eszköze. Folytonos interakcióban áll a kultúra többi elemével (rítusok, tárgyi szimbólumok, szokások). Tükrözi az adott kultúra értékrendjét, világlátási módját, hogy mit tekintenek az adott kultúrában természetesenek, mit jelöltnek (szokatlannak, természetellenesnek, tilosnak), s hogy milyen tudáselemek reflektálatlanok (olykor megkérdőjelezhetetlenek) az adott kultúrában. A rejtett tudáselemek észrevétlenül konstruálják a kultúrába beilleszkedők látásmódját és értékrendjét – ez ugyan nem determinálja sem a gondolkodást, sem a megértést, de irányítja a gondolkodást is, az attitűdöket és reakciókat is. (2002h, 2002p, 2004d)
  6. A nyelvnek szerveződési szintjei vannak (az agy mint létrehozó apparátus szintjén a neuronhálózatok, az elme szintjén a jelentések rendszere, beleértve a grammatikai funkciók rendszerét). Ezek egymástól nem függetlenek: az elme működési szintje értelemszerűen a neuronmintázatok aktiválására épül, de az elme működési szintjén bekövetkező változások (pl. egy nyelvi elem új kontextusba helyezésével elsajátított új jelentés) visszahatnak a neuronmintázatok szintjére. A szintek azonban nem transzparensek (a neuronmintázatok és jelentések nem feleltethetők meg egymásnak egyenes leképezéssel) az egyes szinteket önálló sajátosságok jellemezhetik. (1999h, 2002h, 2003g, 2012g, 2013a)
  7. A nyelv működési mechanizmusa nem egyszerűen analóg az evolúciós folyamatokkal, hanem az evolúció folyamatának része, sajátosságai és változásai mintázatai nem olyanok, mint az evolúciós mechanizmusok, hanem evolúciós mechanizmusok. (2003g, 2000e, 2000g, 2012g, 2013a)
  8. A folytonos nyelvi változás a nyelv létezésének egyetlen lehetséges módja: a nyelv végső megvalósító közegének működési sajátosságaiból, az agy működéséből következik, hogy nem lehetséges kétszer teljesen ugyanannak a neuronmintázatnak a kiépülése. A mintázatok között természetesen olyan fokú átfedés lehet, hogy sem a tudat alatti, sem a tudatos interpretációban nem játszanak szerepet az apró különbségek. Észlelhető változás akkor következik be, amikor egy-egy neuronmintázat apró változásai (tulajdonképpen sodródás következtében) interpretációs variabilitás kialakulásához vezetnek. (1996h, 1998b, 2001b, 2012g, 2013a)
  9. A nyelv komponens-rendszerként és hálózatelvűen működik: bármelyik alrendszerében történik belső átrendeződés, változás, az hatással van a többi alrendszerre is. Ezért ahhoz, hogy a nyelvi változást magyarázni tudjuk, egyszerre kell figyelembe venni a nyelv alrendszereire ható erőket, amelyeket vektoriálisnak foghatunk föl, mert erejük és irányuk van. Az erők eredője dönti el, hogy milyen esélye van egy nyelvi változás terjedésének, milyen lesz a terjedés hatóköre. Hogy a nyelv mely pontján számíthatunk változás kialakulására (aktuációra), azt az dönti el, hogy milyen neuronmitázatok kapcsolódhatnak át könnyen egymásba, azaz melyiknek milyen asszociációs kapcsolatai vannak (pl. a hangalak, a jelentés, a funkció közelsége). (1994g, 1994h, 1998j, 2000h, 2001b, 2002h, 2002k)
  10. A nyelv elsődlegesen jellemző sajátosságai csak a hétköznapi nyelvhasználat vizsgálatában mutatkoznak meg: az írott szöveg és a normatív elvárásoknak megfelelő, kontrollált beszéd specifikus nyelvhasználati mód. Az írásbeliség linearitása és kontextusnélkülisége, egycsatornás, a beszéd szükségszerű – és lényeges – nonverbális elemeitől megfosztott mivolta, a visszajelzések hiánya, valamint az írásbeliség műfaji hagyományai más stratégiákat tesznek szükségessé, mint a közvetlen élőbeszéd: az előismeretek tételes közlését, a logikai viszonyok explicitté tételét, lexikai kidolgozottságot, a jelentések sokféleségének minimalizálását. Mindez a nyelv másodlagos funkciójának (információközlés, az írás esetében adatrögzítés) céljait szolgálja (a szépirodalmi szöveg értelemszerűen jócskán eltérhet ettől, és közelíthet az élőbeszédhez). A másodlagos szóbeliség korában az írásbeliségnél teljesebb adatrögzítést is lehetővé tevő eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek az ember kognitív berendezkedése számára sokkal kényelmesebb, hatékonyabb (nem egycsatornás) adatrögzítést és nem-személyes kommunikációt tesznek lehetővé. Ennek megfelelően természetes, hogy nem pusztán a szóbeliség kap újra fontosabb szerepet, hanem a 21. század írott kommunikációja egyre nagyobb mértékben mutatja a szóbeliség sajátosságait, ezért írott szóbeliségnek is nevezhetjük. A gyors, olcsó, könnyen javítható, azonnali visszacsatolást lehetővé tevő, térbeli és időbeli kötöttségektől mentes nemszemélyes kommunikáció dominánsan újra az elsődleges szóbeliség korában megszokott nyelvi funkciót, azaz a társas kapcsolatok fenntartását szolgálja. (2007c, 2007d, 2007e)
  11. Minthogy a nyelvészetben is érvényes Lyell elve (azaz nincs okunk föltételezni, hogy a nyelvi változások a múltban más szabályosságok szerint játszódtak volna le, mint a jelenben), a jelenkori nyelvi változások vizsgálatának eredményei segítségével jobban megérthetjük és teljesebben rekonstruálhatjuk a nyelvtörténeti folyamatokat. (1993d, 1994f, 1994g, 1994h, 1996h, 1996j, 1998b, 1998d, 2012g, 2013a)
Publikációk
A fönti eredményeket 2014-ben önálló kötetben (Határtalan nyelv, 2014b) összegeztem, az említett könyv azonban bővebb ennél, a humboldtiánus–wittgensteiniánus nyelvfilozófiai hagyomány, azaz a tágan értelmezett társasnyelvészet szemléletének és legfőbb eredményeinek összefoglaló bemutatását is tartalmazza.
Tanulmányok
  • Mennyire evolúciós az evolúciós nyelvészet – és mennyire legyen az? In: Kontra M., Németh M. és Sinkovics B. (szerk.), Elmélet és empíria a szociolingvisztikában, 34–52. Budapest: Gondolat. 2013.
  • A megismerés mint mozgó és változó rendszer. (Sipos Júlia beszélgetése Sándor Klárával, Kampis Györggyel és Pléh Csabával. Kossuth Rádió, 1999. május 9.) In: Pléh Csaba A lélek és a lélektan örömei, 287293. Budapest: Gondolat. 2008.
  • A nyelv "gyenge pontjai". In: Károly L. és Kincses Nagy É. (szerk.), Néptörténet – nyelvtörténet. A 70 éves Róna-Tas András köszöntése, 119–135. Szeged: SZTE BTK Altajisztikai Tanszék. 2001.
  • Nyelv és evolúció. (Társszerző: Kampis György.) Replika 40, 125–143. 2000.
  • Amiért a szinkrón elemzés foszladozik. In: Sándor K. (szerk.), Nyelvi változó – nyelvi változás. Szeged: JGYF Kiadó, 57–84. 1998.
Előadások
  • A nyelvi heterogenitás evolúciós előnyei. Habilitációs előadás. Szeged, 2016. február 22.
  • Is linguistic variability adaptive? 1st International Conference on Sociolinguistics. Budapest 2016. szeptember 2.
  • Mennyire evolúciós az evolúciós nyelvészet – és mennyire legyen az? Plenáris előadás a 17. Élőnyelvi konferencián. Szeged, 2012. augusztus 30.
  • Languages, genes, and families: The power of metaphor. European Skeptics Congress. Budapest, 2010. szeptember 18.
  • Kognitív kommunikáció: a jelentés dinamikus és emergens modellje. Kommunikációkutatás és/vagy kognitív kutatás? A Magyar Kommunikációtudományi Társaság konferenciája, Budapest, 2008. június 14.
  • A nyelvi változatosság biológiai beágyazottsága. Előadás az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Budapest, 2003. június 26.
  • A nyelvi változás dinamikus, komponens-alapú modellje. A magyar nyelv és kutatása az ezredfordulón. Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának 2002. évi akadémiai közgyűlése. Budapest, 2002. május 2.
  • The biological embeddedness of language variation. Studies on Language Contact. Netherlands Institute for Advanced Study in the Humanities and Social Sciences, Wassenaar (Hollandia), 2000. november 11.
  • Language Change and Evolution: Variation as a Consequence of the Biological Embeddedness of Language. The 29th New Ways of Analyzing Variation Conference, East Lansing (MI, USA), 2000. október 7.
  • Weak points" in grammar. Bilingualism, Discourse, Language Change. Domonyvölgy, 2000. március 31.
  • Nyelv és evolúció. (Társszerző: Kampis György). A Magyar Kognitív Alapítvány 8. Konferenciája. Szeged, 2000. február 4.
  • The connectionist approach as a theory for language variation and change. The 28th New Waves of Analyzing Language Variation Conference, Toronto (Kanada), 1999. október 15.
  • Political changes as an accelerating factor of syntactic change in varieties of Hungarian. Convergence and Divergence of Dialects in a Changing Europe. Reading (Anglia), 1998. szeptember 17.
  • Amiért a szinkrón elemzés foszladozik. 9. Élőnyelvi Konferencia. Szeged, 1996. augusztus 24.
  • Megjósolhatók-e a nyelvi változások? Az MTA Szegedi Bizottságának Nyelvészműhelye. Szeged, 1994. november 11.
  • Hogy kell tervezzünk? 7. Élőnyelvi Konferencia. Nagymegyer (Szlovákia), 1994. október 15.
Tudománynépszerűsítés
  • Mit árul el rólunk a nyelvünk? Szkeptikus Klub, Budapest, 2015. február 17.
  • Határtalan nyelv. Könyvjelző, ATV, 2015. április 4.
  • Határtalan nyelv 1. Egyébként, Klubrádió, 2014. november 28.
  • Határtalan nyelv 2. Egyébként, Klubrádió, 2014. december 5.
  • Nyelvrokonság és genetika? Klub Rádió, Ötös, 2010. június 24.
  • Mikor keletkezett az emberi nyelv? Köznevelés 2000/24 (június 16.), 14–16.
  • A megismerés mint mozgó és változó rendszer. Jel-Kép 2000/1, 103–109.
  • Ön hogyan tanítaná – A nyelv keletkezését. Bartók Rádió, 2000. április 20.
  • A kognitív tudományról. Kossuth Rádió, Tér–Idő: Töprengő. 1999. május 18.
Projektek
  • 2000-2002 Megismeréstudomány a humán tudományokban
  • 1999-2001 Szegedi Megismeréstudományi Csoport, FEPP (238/99, Soros) programtitkár, témavezető Pléh Csaba
Konferenciaszervezés
  • Bilingualism, Discourse, Language Change. Domonyvölgy, 2000. március 30. – április 1.
  • Language Shift, Maintenance, and Change. Szeged, 1999. november 10–13.

 

 

 

kapcsolat
SZTE BTK, 6722 Szeged, Egyetem u. 2.

sandork@hung.u-szeged.hu
altdh@primus.arts.u-szeged.hu